Tájékozódás
Nincsenek tisztában a jobb-bal, gyakran az előtt-mögött, lent-fönt irányokkal, nehezen tájékozódnak a térben. Rajzaikon is aránytalanok az alakok, azok egymáshoz való helyzete bizonytalan. A balkezesség egyértelműen nem utal a diszlexiára. Nagyobb baj az, ha keresztezett a preferencia, vagyis ha például jobb kezes, de bal lábas, szemes.
Mozgás
A finommotoros ügyetlenség - nehezen kapják el a labdát, rosszul fogják a ceruzát, esetleg egyensúlyi problémáik vannak; Az intőjelek a beszédnél is megmutatkoznak: későn kezdenek el beszélni, artikulációjuk elmosódott. Szegényes szókinccsel fejezik ki magukat. Utasításainkat, történeteinket többször el kell mondanunk, hogy megértsék, nehezen adják vissza a hallottakat.
Emiatt nem is szívesen hallgatnak meséket. Ezeknek a gyerekeknek a figyelme szétszórt, csak rövid ideig képesek egy dologra koncentrálni. Munka közben minden apró dologra felfigyelnek, kizökkennek a feladatvégzésből. Emlékezetük rövid idejű, nem tudják felidézni az aznap történteket, ha pedig felidézik, az időrendi sorrendet gyakran összekeverik.
Magatartási problémák
Bohóckodással, csúfolódással, agresszióval hívják fel magukra a figyelmet, vagy zárkózottak, magukba fordulnak, nem szívesen barátkoznak társaikkal. A diszlexia öröklődő is lehet, ezért fontos tudni, nincs-e a családban diszlexiás. Természetesen egy-egy tünet felbukkanása még nem jelent veszélyeztetettséget, de érdemes rá odafigyelni. Mivel a diszlexiások intelligenciája semmivel sem marad el társaikétól; az osztálytársak, a szülök, még a pedagógusok is türelmetlenebbek lesznek velük szemben. Ez a helyzet a magatartásukra is hatással van. A sok kudarc miatt magukba fordulhatnak. Elkeseredésükben azt a feladatot sem oldják meg, amire képesek lennének. Beburkolóznak egy belső világba, magányosak, társtalanok lesznek. Nem szívesen teremtenek kapcsolatokat. Ha nem nyitnak kifelé, azt gondolják, a sikertelenségtől is megkímélik magukat. Elfogadják, hogy többre nem képesek. Önértékelésük egyre rosszabbá válik.
Az iskolai feladatokat visszautasítják, sok kudarcot élnek meg. Ez magával hozza az iskolától való félelmet. Szoronganak, ha föl kell kelniük, iskolába kell indulniuk. Ez a szorongás félelemmé, súlyosabb esetben depresszióvá is alakulhat. Megjelenhetnek pszichoszomatikus tünetek: fej-, gyomorfájás, alvási zavarok, dadogás, tikkelés.... Megannyi rossz szokás is kialakulhat: a körömrágás, feleléskor a test előre-hátra himbálása...
Vannak, akik nem visszahúzódással védekeznek a sikertelenségtől, hanem ellenkezőleg: mindent megtesznek azért, hogy magukra vonják mások figyelmét. A kisebbekre jellemző a bohóckodás, a csúfolódás, a kötekedés. Ha sorba kell állni, biztos, hogy kilógnak belőle, órák alatt zörögnek tanszereikkel, beszélgetnek, szórakoztatják
társaikat. Ha bántót mondanak a gyerekekre, a tanítónő fölfigyel rájuk. Úgy gondolják, így legalább észreveszik őket. A kamaszokra jellemzőbb a nagyotmondás, súlyosabb esetben a hazudozás, az iskolakerülés, sőt még a lopás is. Viselkedésükkel, feltűnést keltő magatartásukkal, fölösleges, gyakran idétlen bemondásaikkal zavarják a tanórát. Viselkedésük túlzottan merész is lehet. Vagánykodnak, vakmerősködnek - szerepelni szeretnének.
Akár visszahúzódó, akár agresszív, segítségre van szüksége a diszlexiásnak. Ezt leginkább a családtól kaphatja meg. Próbáljuk megérteni problémáikat. Mutassuk meg nekik értékeiket. Egy szép rajz láttán, egy fantáziadús történet hallatán, egy jó fogalmazását olvasva, dicsérjük, akár dicsekedjünk vele ismerőseinknek.
Adjunk olyan otthoni feladatokat, amelyeket erőfeszítés nélkül meg tud oldani. Érezze, hogy szükség van a segítségére. Ismerjük el szorgalmát, készségességét. A pedagógussal együtt igyekezzünk megkönnyíteni küzdelmes iskolai munkájukat.
Nincsenek tisztában a jobb-bal, gyakran az előtt-mögött, lent-fönt irányokkal, nehezen tájékozódnak a térben. Rajzaikon is aránytalanok az alakok, azok egymáshoz való helyzete bizonytalan. A balkezesség egyértelműen nem utal a diszlexiára. Nagyobb baj az, ha keresztezett a preferencia, vagyis ha például jobb kezes, de bal lábas, szemes.
Mozgás
A finommotoros ügyetlenség - nehezen kapják el a labdát, rosszul fogják a ceruzát, esetleg egyensúlyi problémáik vannak; Az intőjelek a beszédnél is megmutatkoznak: későn kezdenek el beszélni, artikulációjuk elmosódott. Szegényes szókinccsel fejezik ki magukat. Utasításainkat, történeteinket többször el kell mondanunk, hogy megértsék, nehezen adják vissza a hallottakat.
Emiatt nem is szívesen hallgatnak meséket. Ezeknek a gyerekeknek a figyelme szétszórt, csak rövid ideig képesek egy dologra koncentrálni. Munka közben minden apró dologra felfigyelnek, kizökkennek a feladatvégzésből. Emlékezetük rövid idejű, nem tudják felidézni az aznap történteket, ha pedig felidézik, az időrendi sorrendet gyakran összekeverik.
Magatartási problémák
Bohóckodással, csúfolódással, agresszióval hívják fel magukra a figyelmet, vagy zárkózottak, magukba fordulnak, nem szívesen barátkoznak társaikkal. A diszlexia öröklődő is lehet, ezért fontos tudni, nincs-e a családban diszlexiás. Természetesen egy-egy tünet felbukkanása még nem jelent veszélyeztetettséget, de érdemes rá odafigyelni. Mivel a diszlexiások intelligenciája semmivel sem marad el társaikétól; az osztálytársak, a szülök, még a pedagógusok is türelmetlenebbek lesznek velük szemben. Ez a helyzet a magatartásukra is hatással van. A sok kudarc miatt magukba fordulhatnak. Elkeseredésükben azt a feladatot sem oldják meg, amire képesek lennének. Beburkolóznak egy belső világba, magányosak, társtalanok lesznek. Nem szívesen teremtenek kapcsolatokat. Ha nem nyitnak kifelé, azt gondolják, a sikertelenségtől is megkímélik magukat. Elfogadják, hogy többre nem képesek. Önértékelésük egyre rosszabbá válik.
Az iskolai feladatokat visszautasítják, sok kudarcot élnek meg. Ez magával hozza az iskolától való félelmet. Szoronganak, ha föl kell kelniük, iskolába kell indulniuk. Ez a szorongás félelemmé, súlyosabb esetben depresszióvá is alakulhat. Megjelenhetnek pszichoszomatikus tünetek: fej-, gyomorfájás, alvási zavarok, dadogás, tikkelés.... Megannyi rossz szokás is kialakulhat: a körömrágás, feleléskor a test előre-hátra himbálása...
Vannak, akik nem visszahúzódással védekeznek a sikertelenségtől, hanem ellenkezőleg: mindent megtesznek azért, hogy magukra vonják mások figyelmét. A kisebbekre jellemző a bohóckodás, a csúfolódás, a kötekedés. Ha sorba kell állni, biztos, hogy kilógnak belőle, órák alatt zörögnek tanszereikkel, beszélgetnek, szórakoztatják
társaikat. Ha bántót mondanak a gyerekekre, a tanítónő fölfigyel rájuk. Úgy gondolják, így legalább észreveszik őket. A kamaszokra jellemzőbb a nagyotmondás, súlyosabb esetben a hazudozás, az iskolakerülés, sőt még a lopás is. Viselkedésükkel, feltűnést keltő magatartásukkal, fölösleges, gyakran idétlen bemondásaikkal zavarják a tanórát. Viselkedésük túlzottan merész is lehet. Vagánykodnak, vakmerősködnek - szerepelni szeretnének.
Akár visszahúzódó, akár agresszív, segítségre van szüksége a diszlexiásnak. Ezt leginkább a családtól kaphatja meg. Próbáljuk megérteni problémáikat. Mutassuk meg nekik értékeiket. Egy szép rajz láttán, egy fantáziadús történet hallatán, egy jó fogalmazását olvasva, dicsérjük, akár dicsekedjünk vele ismerőseinknek.
Adjunk olyan otthoni feladatokat, amelyeket erőfeszítés nélkül meg tud oldani. Érezze, hogy szükség van a segítségére. Ismerjük el szorgalmát, készségességét. A pedagógussal együtt igyekezzünk megkönnyíteni küzdelmes iskolai munkájukat.